a fejemre húztam apa kalapját és megyek és egész este csak az jut eszembe mikor a kiléptem a GÖDÖR ajtaján és a csikk amit eldobtam az utolsó volt azeste és keringőre hívta a holdat aki eleinte magát kéretve villogott pirult hullócsillag rohamokat küldött a földre bosszúból és szupernovákat robbantott szenvedélyének bizonyítására aztán mikor végül kegyetlenül igent mondott és a zene is felharsant vajon a hold is ilyen szegény hogy képes igent mondani egy dekkre? de akkor de akkor de akkor a fény kiszívta a sárgán folyó kátrányfoltokat a szűrő végéből és rájöttem hogy tulajdonképpen valamire rájönni igazából semmi az én fülembe súgták hogy minden ok.
nyugodt hangja volt és mégis szigorú olyan vaníliaillat kezdett terjengeni amit legutóbb abban a piros gumiszobában érezhettem utoljára de most mégis szabadtéren vagyok hirtelen sütit akarok enni hirtelen sütit akarok enni mostmár biztos hogy aki hozzám szólt újonnan az a boldogság volt maga kérem hogy maradjon de nemet mond mondd miért mennem kell most és a szél felerősödik és a körvonaltalan testét még én sem láthatom hogy suhan el szemét szemét szemét szemét mindig mindenki csak pár percre jön lát néz bánt megbánt megbánom és aztán megint itt leszek egyedül mindig egyedül maradok maradok és megbánom
azt se értem mennyi az idő nem olvashatunk ki számokat álmunkban és ha nem tudjuk lekapcsolni a lámpát pedig akarjuk nos akkor is valószínű hogy az nem valóság és én mégsem tudom megkülönböztetni hogy ez csak egy abszurd nap e megint vagy csak egy abszurd este az ágyamban
a puha párna a megfelelő vagy a lapos?
csoportosan jobbak leszünk ücsörgünk igen itt ücsörgünk ketten és mosolyogsz azt pöszmögöd hogy bízzak benned és a kezembe adsz valamit ami elvágja a tenyerem és vérzek amikor vérzek mindig kedvem támad énekelni AMIKOR VÉRZEK MINDIG KEDVEM TÁMAD ÉNEKELNI hagyd csak folyni tudod hogy ez a legjobb amit mi hagyhatunk nézd vissza az emlékeidet nézd vissza a képeket és a leküzdött szörnyek színtelenül párolgó maradványait mert az(ok) okot ad arra hogy fenn hordhasd az orrod bizony ám na most megint felém hajol és azt súgja hogy töltsd csak meg füsttel a tüdőd utoljára adok neked gyufát és mikor meggyújtom kezdődik minden elölről ahogy mindig szokta ahogy mindig szokott
én pedig magamban beszélek majd legközelebb hátha úgy jobban észre vesztek elvégre üvölteni nem is tudok
viszont abban már biztos vagyok, hogy én is szitakötőket és szivárványt akarok ebédre.
mert te szitakötőket és szivárványt akarsz ebédre ugyebár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése