hétfő, október 4

Határvonal

Nem félek már visszamenni.
Megjavítom, nincs ott semmi.
Tekintetem mögéd mered, formát bont pár könnyel.
Eléred, hogy a vágy könnyen látsszon,
vérző gégémen tiéd volt egy lábnyom
-mi Fáj.

Alszom, de nincs rá hajlam,
csöndben a kéj, mi felharsan
és kelletlenkedést kínál.
Én hiszek a második lehetőségekben,
hogy esetleg megöregszik majd félelmem
-Neki muszáj.

1 megjegyzés:

FEJEK