kedd, június 8

mazsola ma

egyszerre csak megértem,
önbecs, kurva lételemem
elszúrtam, de láttam én ezt tisztábban
nem egy kobakot mára körbe-körbejártam

csak csalódni volt ok, sok-sok
ropog mais fogam közt a homok
ha kopogtatok nálad
mert magamra hagyva jó gondolat nem akad, csak az árva

depresszív lihegés
lesz a kés, mi földbe bele-belevés
arról hogy ma mi van
mi is kísértett engem abban

ami csak most jön majd.

1 megjegyzés:

virág. írta...

Nekem mindig olyankor döglik meg a netem, amikor Önnel beszélek...

FEJEK