vasárnap, május 2

placebo

mióta érezzük hogy érzéstelen,
a körülöttünk levő kényelem.

akaratlanul - akarva,
emlékeztet magamban arra,

mikor követtelek haza,
másodszorra.

kifogytunk a kifogásokból,

május másodikától.

és a távolban ül,
zsebre tesz engem emlékül.

mit mondott halkan,
csak én hallottam:

"találkozunk a keserü végén!
találkozunk a kaeserű végén!"

1 megjegyzés:

virág írta...

felébredtem, kettõt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdõt vettem, fogat mostam, vécén ültem, gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem, a padlót mostam, az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam, tudod mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
az érettségik, a fehér blúzok, a boroskólák, a vodkadzsúzok
a kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet, vártam
rád vártam, hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ

hogy vagy? hol vaagy? legyél már.

FEJEK