szerda, augusztus 31

a --- végletekig történő idegestése

Üdvözlet
Valaki Távozik
Üdvözlet innen
És itt már soha többé nem akarok



Elég
Sziasztok, vagy ahogy Hugo Ball bácsi mondaná:
gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori / gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini / gadji beri bin blassa glassala laula lonni cadorsu sassala bim / gadjama tuffm i zimzalla binban gligla wowolimai bin beri ban / o katalominai rhinozerossola hopsamen laulitalomini hoooo / gadjama rhinozerossola hopsamen / bluku terullala blaulala looo.



péntek, augusztus 12

† protégez ce que je veux

édes barátom ki már olyan fáradt vagy
hadd fogjam a sarkaidat
ki kígyokkal játsszol és halántékon harapod szerelmeidet
te öreg fénybűvölő te néma lírikus
szeress te kereszt szeress
te vagy az én istenem más nem fordulhat hozzád
önző lennék egy már egyébként is üres dimenzióban
a magány megmotozott és most ordítok
egy hasonlóan betelt mellkas örökösen szabadulni óhajt
a fájások megszokássá lesznek
és a megszokások meditációvá
a közönyös spiritualitás
egy mély szippantás a pocsolyák életéből
egy teli hólyag nem ereszt
egy szűkölő feszület a megváltás
a hatás bután néz rám vissza ahogy közeledik a távolodó középpont
a szavak vonzó hatalma méltat éppen
de nincs harag ebben az elmében
engedd hadd segítsek
táncoljunk táncolok majd helyetted is csak légy ott velem
cipellek majd elviszlek oda ahol elengedhetlek
ahol letehetlek
ahol rádmászhatok és egy utolsó aktusban lehetünk egyek
a magányban teljesüljünk be
hogy mindenütt te legyél a föld

kedd, augusztus 2

hoppipolla

mosolyog körbe körbe pörög szorítja a kezet az elmosódó világ de te állsz
kiszáradva csuromvizesen gumicsizmák nélkül belőlünk rohansz ki kibújtál egy kagylóból
a szél egy kültéri szippantás a hajadból olyan nehezen lélegzek ahogy csak tudok az orrommal
pocsolyákba ugrok csizma nélkül csuromvizesen (kiszáradva) csizma nélkül
és vérezni kezd az orrom mindig felállok
és vérezni kezd az orrom mindig felállok

péntek, július 29

fügefarétek

ki vet majd keresztet a mentális sérelmekért? amikor a posztagresszió küszöbén pszichoautomatikusan önmagam verem képen és bántom nem jön senki aki azt ne merné mondani; aki magáért szenved az beteg aki beteg az haljon bele lehetőleg többször is egy végső ütközés az eleve csendes és vénülő nappaliban ahol a bourbun is ecetízű és beleégeti a maradás jegyét a nyugalmas közönybe az egyetlen rossz nélkül való jóba amikor végül kötelező lesz kalapot emelni akinek nem is akartam soha furcsa népi motívumok egy már végsőket köhögő szerelem szabad energiája mikor elköszön és a fájdalom bár még mindannyiunké de szépen lassan dolgozza fel külön-külön a többi nem ismert agy és alkalmatlannak nyilvánítja még azt is ami sohasem lehetett hasznos mert nem is arra volt tervezve csak félt bevallani hogy egymagában semmire sem jó ezért tettette a jót és játszotta a létet mintha a világon minden eldönthető lenne és akarja hogy rászóljanak de amint megtörténik könnyezni kezd amit nem nyalogat még a szél sem és nem lehet ledörzsölni az arcról ott marad mert a könnyeknek csak egy része tüntethető el a többi pedig örökre bekódolódik egy olyan helyre ami lehetővé tegye hogy mindenki másnak csak narratíva legyen csak a könny és hordozója ismerheti valódi kapcsolatukat az interszubjektív halmazban nincs értelme az egyénről mint kiismert és elemezhető alanyról; ellenben a különböző egyenként értelmezhetetlen személyek közötti kapcsolatról lehet beszélni mert a kapcsolat még kevésbé megfogható mint az érzelmek a testi-lelki kötődések és szuggessziók egy utálatos feltevés bölcs nevetése titkos ugyanakkor mindig is köztudatban volt mint minden amiről az emberek nem mernek gondolkodni mégis gondolkodnak rajtuk mert nem bár nem vegetatív de automatikus müködés ez is a lélek és a tudat és az ösztön kézfogása egy pontban való ritmikus kirobbanása egy kiértékelhetetlen és folyamatos végkifejlet amit sorsként hordozunk és előre ismerni akarjuk pedig nem is létezik valamikor hajthatatlanul bele akarják szülni azokat a magyarázatokat amikről azt hitték már előre látták őket de sajnos az emberi agyműködés más; az eleve tiszta az őszinte álmok hangtalanok színtelenek de az ébredéssel az újra-és újra feléledéssel egyidőben manipulálja az emlékeinket a látomásokról az agy ha az embernek automatikusan hazudik a teste és az agya is és ez a rend ebben az esetben a rend alapjáraton rendetlen ebből kifolyólag a káoszt ha még jobban megkeverjük sem lenne oka az életnek rendet tenni mivel mikor minden a helyére kerül az ember belehalna a krónikus harmóniába

csütörtök, július 28

kékállomás-játék

maradjunk itt tecc-halott malmozások közepette
egy makogó nappaliban szagosan érzékek nélkül
mindig a nadrágomban hordom azt a félig kiszakadt
szürke bőrtasakban klattyogó kavicspárt
múltkor azokkal engedtek csak fel a hallucinációs
mederhez ó öregem ha tudnád:;
az ütközés óta egyre olyanabb mint az öngyilkosság
hiányzik az a szag kéret az
az álltatnivaló kék állomás
a kavicsoknak gondolt üveggyöngyök
halkszavű játéka az a vonzáshatár az
a csiklandozó válaszkeresés egy
szárazra ivott nap után
hátbavereget- jöhetek én is?
te maradj inkább a fürdőszobában
ne gyere ne gyere ne gyere ne gyere
ne ne ne ne ne ne ne ne
de de de de de de de
ha már így alakult hogy ma találkozhattunk
örülök az új ismerettségnek-
szabad a kabátját?
még nem hideg van

szombat, július 23

gyertek értem

furcsa álmok a hónaljam alá szorították a lelkem ártó szellemét
biblia alakú fűcsomók álltatnak egy pudingillatú váróteremben 

gyertek értem! 
vége van leheletedzésnek de még
a bénult lámpafényegyenlőtlenségek is táncot kérnek tőlem 
csak én nem akarok 
gyertek értem
és azok az utolsónak hitt integetések sem lesznek fontosak 
és igazából látjátok 
ami ott van 
amik ott vannak
ott
fogjátok, és használjátok
azokkal azt csináltok amit velem akartok 
azt csináltok velem amit akartok
gyertek értem
csak a hangoktól félek picit gyertek értem

kedd, július 5

engedd ki

a matracon, a falon olajos jelzések mutatkoznak
üzentetik, hogy hol lógtak
örömpillanataink még az átvétel előtt
csendéletünk végül az értékrendjébe nőtt
szellemét hirdeti
elbeszélve a toleráns körzeti patológus
a fejedbe vonatokat és varrógépeket rejt 
vér, lepkék és sok egymást vonzó pólus
ők voltak itt először, és a jel nem felejt
most karikákat vág a kárpiton
elkiabált viszony
menj pszichiáterhez

péntek, június 24

bukfenc

szorongó áramlás
csak a tehenet sétáltatom utoljára a húsmentes bolygón
de félbetört a tű a bőröm alatt
ne aggódj ez csak egy kis turbulencia
azért fura hogy a lelkünk még az agyunkban van

hétfő, június 13

a kijelentés harmóniája

megalázó nyugalom könnyezett a lábujjakra
amikor a falakat ráírtam a testre
minden harmadnapra járt új csakra
csak a nyitásra várt akkor reggelente

kilincs ferdül, törik, nyit .

a gondomat feszegetni kezdi a gond
azért mosolygok neki mint egy gyerek
kopog, hogy - mondd -
némán mosolygok, kéz nyúl, elmegyek

szerda, június 8

a titkos bűz

tél a vén ebédlőasztalon
üres falakat kapargatunk
kopogott valaki de nem olyan
rágyújtottunk azért
üdv
és valaki betoppan
felpuffadt
katt
vérzés, szavalás
halkan
a szél ajtót nyitott
most szipog
a ganajban
bemehetek én is?

szombat, május 28

senki se kopog

zivatarébresztő hiányában párolgó bőrredők a testen szunnyadjatok csak matt úton van az este: az a porcica az öreg izzadó szobák fekete lidérclátomás elfagyott körét kereste
kergetőző intim sértés olvad olvaszt válasz választ kérdést lelki gondolatmenet ideg zavarhatár eres(s)z keret reszket eskü(d)t-csöndet csenget a szomorszövegértés
tekervénybontó fejbúbkánon illatözön ösztönöz csikorog a fog a szájon álomcsíkok egy elzárt bálon táncolom
a pillanatot
csillagközök szőrös tányérjaira akadtam fel elterültem melegít a vihar egy lakatlan de gőgös alakban
leül az esély és mesél nyelvtelenül
beszédképtelen

szombat, április 30

hangüreg

ha nosztalgikus esték 
a szemgödrökre festék 
majd minden órában 
aludni vagy lerajzolni
hiába próbáltam
elgörbült a hangüreg
üzletláncok bankügyek

hétfő, március 28

tüdőrekviem

megint vért hányt
egy kis napsugár
szivárványkalapot
emelt előtte négy lány
és a kór is
vákuumillatú
csönd
mögötti bajfutár
kockás folyosókon jött
szomorú diagnózis

péntek, március 18

ütemszó

karmestertánc vakfoltokban
szóhullámos szívzörgéssel
izzadtságban lassan dobban
nagy szájakban halkan vész el
görbül talpam görbül láncom
most újító ártó szellem
hangontóban fejbúb kánon
kockáztatnám másik nyelven

vasárnap, március 13

monofónikus csendélet

nagy piros ételkupac ráncos tányéron
halogén csókok és halogén nők éjjel
viszkető tenyeremben itt dadog játékom
együtt a repülőcsíkos margitszigeti széllel

szombat, március 12

naptengely tánc

szitakötőének fehérlik a tavon
mélán keringőző tölgyek adnak kezet
hormonízű tébolyingeremre hagyom
vén munkásritmusra majd a dallam vezet

kedd, március 8

sugártörés

most nagy lila unott ajtók
Szvarovszki én szerelmesem
részeg kirakatolvasó
keddi ebédküzdelmeken

hormon kezelt Duna-parton
rajzolt képüzenetekben
bizonytalan combra hajtom
majd csavargó cserefejem

hétfő, február 28

polifónikus csendélet

pofozó macskakő pepita viselet
vérerekkel lyuggatott harisnya kikelet
hattyúkudarc télen egy megpecsételt tóban
hűség alkalmakon pár tervezetlen szólam

mártír dallamba szőtt tömegkacat blattok
hallgatag sikolyok és zörgő mekis szatyrok
sok kárba ment évtized körbement ó ima 
kis budai félkezes zaklatás krónika

hétfő, február 21

légcsavar dal

goromba festők gúny párlata rám ragadt
rahedlit küldtetek a vécémben hever mind
horzsolt tavasz búsong a trikóm alatt
a menekülő srác kismedvéi szerint

titkosan nyáladzó lelkem itt van nesze
erőszakoljátok csak meg jól megint
és egy hosszú ujjú csaj puha keze 
végre bordáimon tapogat kering

utoljára egyszer még megtagad a paplan
a villanypózna mögötti pökhendi smár is
diszharmonikus zöld emlékek a padban
és elrángat az idomtalan virtuális Párizs.

kedd, február 15

7419 (benivel közös)

fagyott körök

A nap megvilágítja a szememben lévő vak foltokat
és ezüstcsíkok nyaldossák a retinám
ahogy látom a létem kiterjedéstelen körök rajzolása
a grafit puha és nyomot is hagy
a bőr ég
olyan verset kéne írni amiben az összhang maga a lenyomat
olyan verseket ír amiben az összhang maga a lenyomat
harmónia
ordíts bele na
ordíts már bele 
ez csak egy barlang ahol a falra fagyott a visszhang
ez csak egy visszhang aminek a hangszalagjaira fagyott a barlang
lyukat beszélsz a gyomromba mindig
én ötödikig logopédushoz kellett járjak
hagyjál már
igen, te
zenél az ablakom és kopogtat a gerincemen
majd kinyitom a homlokom és kiszalad rajta az inger mint egy őrült madár
az árnyékában már csökken a túlnyomás 
húzd-húzd-húzd
nahát hogy a magánynak kell kárpótolni érte
no
eltaláltam és most csipog a tenyerembe zárva 
nem, nem, nem szűnik a lárma
az agyam belelüktet a prosztatám is megnagyobbodott
tejet iszunk
lábunkat fejünk fölött lóbálva
tarkónkat béranyánk simogatja
arcátlan mosoly
nyilvánvaló, hogy kimondani nem fogom
de tudom: megfejlek
megfejlek bizony
megfejtelek
vagy a kedvedért
kötél leszek egy cirkuszi mutatványban
érted jönnek vissza tavasszal a lódarazsak
érted megyek el téli álmodni
tudod hogy a jég ragaszt
megint kiszakitottad a farmerom, és igy kinéznek majd a diszkóból
amibe sose mentem be 
és mégis vért kellet adnom a belépőért
persze magamtól miután rám kenték a sort ami mögöttem állt
a következőt
ha hajam lett volna komolyabban vesznek
a genetika egy kurva
menj menj csak hagylak
azért születtem elvégre is hogy csillámport szórjak utánad
hogy láthatatlan legyek
de mögötted állva csak a fák szeretnek
mikor aludni próbálok 
újra kancsal leszek
hogy emlékezzek arra a szemüvegre
amire véletlenül mindig rá akartam ülni
a lencse te vagy
te huncut
te szarrágó
a tejhez ugye péksütemény dukál
a pénztárcám üres
az üresem pedig léleknek látszik
az üresem üresnek tetteti magát
pedig csak egy kő amibe valaki bele akart harapni
hogy várat építsen odabent magának
lyukat emésztesz a gyomromba mindig
papírba takarózok
tekergek
ahogy az a lény is akit nagymamám mankójával díszítettem fel
már nem vár a falnál
vagy az egyik csatornán engedte lefolyni magát
vagy a másikon
apa apa
hol vagy na?
ki segíti így át ezt a szipirtyót a végén?
a zebrán lovak vágtáznak
tuti belevakulnék, ha muszáj lenne ennek is a szemébe néznem
a tüdőm passzív agresszív lévén köhögésre ingerel
amint megtudtam hogy amit eddig tejnek hittem vér volt
ki is hányom

és a tócsa közepén rám kacsint egy fénytörés
egy üres álomcsavar
integet hogy illesszem be oda
ahol a nap megvilágítja a szememben lévő vak foltokat
legyen
hát
.


FEJEK