egyszerre csak megértem,
önbecs, kurva lételemem
elszúrtam, de láttam én ezt tisztábban
nem egy kobakot mára körbe-körbejártam
csak csalódni volt ok, sok-sok
ropog mais fogam közt a homok
ha kopogtatok nálad
mert magamra hagyva jó gondolat nem akad, csak az árva
depresszív lihegés
lesz a kés, mi földbe bele-belevés
arról hogy ma mi van
mi is kísértett engem abban
ami csak most jön majd.
1 megjegyzés:
Nekem mindig olyankor döglik meg a netem, amikor Önnel beszélek...
Megjegyzés küldése