bukfenc

szorongó áramlás

csak a tehenet sétáltatom utoljára a húsmentes bolygón

de félbetört a tű a bőröm alatt

ne aggódj ez csak egy kis turbulencia

azért fura hogy a lelkünk még az agyunkban van

a kijelentés harmóniája

megalázó nyugalom könnyezett a lábujjakra
amikor a falakat ráírtam a testre
minden harmadnapra járt új csakra
csak a nyitásra várt akkor reggelente

kilincs ferdül, törik, nyit .

a gondomat feszegetni kezdi a gond
azért mosolygok neki mint egy gyerek
kopog, hogy - mondd -
némán mosolygok, kéz nyúl, elmegyek

a titkos bűz

tél a vén ebédlőasztalon

üres falakat kapargatunk

kopogott valaki de nem olyan

rágyújtottunk azért

üdv

és valaki betoppan

felpuffadt

katt

vérzés, szavalás

halkan

a szél ajtót nyitott

most szipog

a ganajban

bemehetek én is?